Útjára indítom a blogomat, amiben karatéval, azon belül Shotokan karatéval fogok foglalkozni. Több mint 20 éve gyakorolom a shotokan karatét, ami rengeteget adott számomra az elmúlt években és hiszem, hogy másoknak is nagy segítségére lehet(ne).

A bloggal szeretném kicsit közelebb hozni a kívülállók számára a karate mai napig kicsit ködös, misztifikus világát, hátha így könnyebben lemennek egy dojo-ba edzeni. Bejegyzéseimmel igyekezni fogok alapfogalmakat tisztázni, technikákhoz elméleti hátteret biztosítani és ezeket szemléltetni is, ez aktív karatékáknak is igen hasznos lehet szerintem. A klubunk edzésein keresztül igyekszem majd szemléltetni, hogy milyen is karate edzésre járni, milyen is egy karatés közösséghez tartozni.

Én nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert nagyon fiatalon kerültem kapcsolatba a karatéval és rögtön egy igazán remek mester kezei alá kerültem. Édesapám is karatézott egyetemi tanulmányai alatt, a magyar karate (h)ős korában, így otthonról is volt egy erős iránymutatás a karate felé, valamint gyerekkoromban elég verekedős kis srác voltam, így abszolút vonzott a karate amúgy is. A végső döntéshez hozzásegített az is, hogy az általános iskolában ahova elsős koromba bekerültem a fiúk alapvetően 2 sport közül választhattak és ezekből az egyik a karate volt (a másik kosárlabda volt, de mivel kicsi is voltam és a labdával se voltam túl jóba ez szóba se jött). Kicsivel a 7. születésnapom előtt kezdtem tehát karatézni 1993-ban Sensei Csákvári Lászlónál, akkoriban számomra Laci bácsinál. Ahogy írtam korábban szerencsém volt, remek mesterhez kerültem aki az elmúlt 23 évemen elkísért, rengeteget tanított a dojo-n (út keresésének a helye) belül és kívül is. Nem véletlenül nem edzőt írtam, hiszen a karate világában tradícionálisan többről van szó, a mester vagy japánul Sensei (~tisztelt tanító) másféle kapcsolatot ápol tanítványaival, mint egy sima edző (természetesen vannak olyan edzők akik hasonló szerepkört be tudnak tölteni tudásuk, személyiségük végett más sportágakban is).

A mester személye alapvetően meghatározza a kezdők viszonyulását a karatéhoz, ahogy minden sportágban kritikus az edző személye, stílusa. Ezzel alapvetően nehéz mit kezdeni, mert főleg gyerekkorban oda kerül le a gyerek edzeni ami az iskolában vagy a közelben van. Ha rossz az első élmény könnyen nagyon rövidre sikerülhet a karatés pályafutása a próbálkozónak. Fiatal felnőtt és felnőtt korban ezen már könnyebb segíteni, hiszen az ember ilyenkor már szabadabban mozog és 10-20 perces extra utazást simán megér olyan helyre, olyan mesterhez járni ahol jól érezzük magunkat és tudunk az edzésre, a fejlődésre fókuszálni. Alapvetően mindenkit arra bátorítanék, hogy egy rosszul sikerült klubválasztás után semmiképpen ne adja fel a próbálkozást, ha végre komolyan elhatározta magát, hogy tesz az egészségéért, önmagáért és elkezd karatézni.

Mi jelenleg a 11. kerültben edzünk Budapesten és van csapattársunk Óbudáról és Pestről is nem csak a környékről. Van aki munka után egyből edzésre jön és csak utána megy haza, van aki suli, munka után hazamegy szusszanni egyet és úgy jön "vissza" edzeni, a lényeg, hogy az utazás és az azzal járó nehézségek nem tántorítják el őket attól, hogy ott legyenek edzésen. Ez részben köszönhető a mester személyének, részben a csapattársaknak és természetesen alapvetően mindenki elhatározásán. Saját magamon remekül érzem a különbséget akkor amikor karate edzésre kell otthonról visszaindulnom vagy amikor "csak" a konditerembe, futni, bringázni indulok el. Amikor az embernek csak saját magát kell lebeszélnie valami megerőltető dologról sokkal könnyebben sikerülni fog szerintem, míg ha tudod, hogy a többiek ott lesznek és számítanak rád már sokkal keményebb a csata és úgyis elindulsz a végén :)

A közös izzadás, szenvedés és a kemény edzések tudnak az egyénekből csapatot létrehozni. Ettől van a csapatsportoknak is egy varázsa a látványosságon túl szerintem. A karate annak ellenére, hogy alapvetően egyéni sport nagyon jó csapatformáló eszköz, hiszen az edzéseken rengeteg gyakorlatot együtt, egymáson végzünk. A hatékony edzésekhez elengedhetetlen a jó partner, a megfelelő motiváció és az inspiráló hangulat. Mindannyian tudjuk mennyire fontos, hogy milyen társaságban mozog egy gyerek vagy fiatal, de felnőtt korban is nagyon fontos, hogy milyen emberekkel, barátokkal vesszük körbe magunkat. Egy jó társaság, egy jó edzés gyakorlatilag terápiás jellegű gondfelejtő is tud lenni. Nekem legalábbis biztosan.

A karate, ha helyesen gyakoroljuk igazán biztonságos sport amellett, hogy igen jól megerősíti az embert és használható önvédelmi tudást is biztosít. A kemény edzések és a megszerzett tudás magabiztosságot és önbizalmat ad, ami az élet minden területén segít, de ez már egy következő bejegyzés témája...

 Roland