Múlt héten nyaralni voltam és több olyan szituáció is volt, ami kapcsán eszembe jutott mennyire fontos is az időzítés a mindennapokban, csakúgy, mint a karatéban. Az egri vár belső kertjében, ahogy ott ücsörögtünk éppen, bekanyarodott egy komplett old-timer show. Lehet erre azt is mondani, hogy szerencse, de én azt mondom időzítés, timing… jókor voltunk a jó helyen.

A hét folyamán más látnivalók környékén is többször voltunk épp a megfelelő időben, a megfelelő helyen. Szokták azt mondani, hogy az élethez egy jó adag szerencse is kell, de azt is szokták mondani, hogy annak van szerencséje rendszeresen, aki ezért keményen dolgozik. Hiszem azt, hogy ha az ember keményen edz vagy keményen tanul, akkor jobb eséllyel lesz szerencséje egy versenyen vagy vizsgán. Ha ilyen oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor a szerencse nem is annyira ad hoc jellegű. Lehet arról van inkább szó, hogy folyamatosan készülnünk kell, képeznünk kell magunkat és jókor jó helyeken feltűnni és megragadni a kínálkozó alkalmakat. Erre aztán egy kívülálló könnyedén mondhatja, hogy „csak” szerencsénk volt.

Hozok egy nagyon egyszerű hétköznapi példát. Képzeljük el, ahogy egy fiatal srác vagy lány egy társaságban belecsöppen egy beszélgetésbe. Kiderül róla, hogy elvégzett egy egyetemet, beszél 1-2 nyelven folyékonyan, rendszeresen sportol, ami miatt remek teherbírása van és kitartó. Kiderül esetleg az is, hogy a jelenlegi munkája nem ad megfelelő kihívást számára, sokkal többet is szívesen vállalna. A beszélgetés végén a társaság egyik tagja elhívja egy állásinterjúra a cégéhez, aminek a végén kap egy állásajánlatot. Jobb munka, nagyobb kihívás, nagyobb felelősség és természetesen több pénz. Szerencséje volt? Én nem hiszem. Keményen dolgozott, szakmát, képesítést szerzett, megtanult egyéb olyan dolgokat, amik segítik az előre jutását, mint például a nyelvek vagy a kitartás, munkamorál és utána jókor volt jó helyen, ahol a tudása és felkészültsége miatt, egy társaságban fel mert szólalni, olyan módon bemutatni magát ami kapcsán valaki felfigyelt rá. Utána egy felvételi során pedig bizonyította rátermettségét és végül kapott egy jó lehetőséget. Ez több, mint szerencse és szerintem az élet legtöbb területén működőképes modell. Minden ember, aki a szamárlétrát végigjárva lett vezető vagy jó beosztású munkatárs csak szerencsés lenne? A komoly sikereket elérő sportolót csak a szerencse választaná el a gyengébb eredményekkel rendelkező ellenfelétől?

Szerintem nem! Alapos felkészülés, jó időzítés és utána erős teljesítmény.

Ez az egész gondolatmenet remekül átültethető szerintem a karatéra is, illetve a karate remekül felkészítheti az embert erre a szemléletre. A karate alapja a gyakorlás, a folyamatos felkészülés. Mesterünk szokta mondani, hogy a karatéd olyan, mint egy forrásban lévő edény víz… ha nem táplálod a tüzet alatta, kihűl.

Az időzítés a karatéban nagyon fontos elem és több területre is kihat. Már az alapvető technikák során is fontos például a kéz- és lábtechnikák helyes időzítése, azok összehangolása a testmozdulással (lépéssel). A megfelelő légzés is kritikus és végső soron ez is egyfajta időzítés. A formagyakorlatok (kata) során is folyamatosan figyelni kell az összhangra, a helyes sorrendre és a gyakorlatok ritmusára.

A küzdelem/kumite során a 4 alapvető elem (reakció, időzítés, távolság, kontroll) egyike. Ez a 4 elem együttesen szükséges egy jó támadáshoz, ellentámadáshoz, bármelyik hiánya problémákhoz vagy sikertelenséghez vezethet. Ezúttal most csak az időzítést emelném ki a sorból. Az időzítés alapjaiban képes eldönteni, hogy képesek leszünk-e sikert elérni. Ha nem jó időzítéssel akarunk blokkolni egy támadást, előfordulhat, hogy már nem fogjuk tudni megfelelő módon elvédeni a technikát és megütnek vagy megrúgnak bennünket. Sérülés is előfordulhat egy rosszul időzített blokkolás miatt, ha például egy erős rúgást egy későn érkező kéztechnikával akarunk blokkolni. Ha sikerült a védekezésünket jól időzíteni, akkor még csak az út felét tettük meg, ugyanis minden védekezést kell, hogy egy ellentámadás kövessen. Ezt az ellentámadást is jól kell időzíteni, hogy még a támadó új támadása vagy visszavonulása előtt célt érhessünk és lezárhassuk a küzdelmet. Ha mi magunk támadunk, akkor szintén roppant fontos, hogy megfelelő időben indítsuk el a technikáinkat, hiszen ha sokat várunk, több időt adunk a védekező félnek a felkészülésre, elmozdulásra vagy esetleg egy közbe támadásra, míg egy elhamarkodott támadás szintén „végzetes” lehet.

Az időzítés nagyon fontos lehet egy versenyre történő felkészülésnél is. Minden sportágban nagy hangsúlyt fektetnek a formaidőzítésre (verseny pillanatában legyen a legjobb állapotban a versenyző) a sportolók, edzők, amit most az olimpia kapcsán is lehet látni, hallani. Hogyan fordulhat elő, hogy valaki a saját legjobb idejétől/formájától elmarad egy ekkora versenyen? Elég egyértelmű válasz lehet egy rosszul sikerült „formahangolás”. Ha nem sikerül kellőképpen felpörgetni a versenyzőt lehet még „álmos” lesz, de ha a felkészülés során túl lett hajtva, lehet már fáradtan fog tudni csak szerepelni. A sportpszichológiai részébe a kudarcoknak nem mennék bele, mert nem értek hozzá és nem is témám. Amikor még évi 5-6 versenyre jártunk mi is klubszinten akkor igen komolyan felépített terv alapján vágtunk neki egy-egy versenyszezonnak. Fontos volt, hogy a régiós versenyeken elég jól szerepeljünk ahhoz, hogy bejussunk az országos bajnokságra, de a legjobb formánkat az OB-ra kellett belőni. 

Ha jó volt a felkészülés, jól sikerült az időzítés akkor szinte magától jön/jöhet az erős teljesítmény. Lehet ez egy verseny, egy övvizsga vagy akár az utcán egy önvédelmi szituáció. Ugyan így az életben is szerintem, ha megfelelő a felkészültség és sikerül jókor jó helyen lennünk olyan lehetőséget teremthetünk magunknak, amiért utána érdemes folyamatosan teljesíteni. Ha pedig folyamatos a teljesítés és a készülés, sorra érkezhetnek a lehetőségek is és mi tudunk dönteni arról, melyiket ragadjuk meg és melyiket engedjük el.

Álmodozni a lehetőségről kevés, mert ha nem dolgozol, készülsz, akkor nem fogod tudni megragadni azt, amikor szembe jön. Ha nem vagy elég laza és nem elég erősek a láb, törzs izmaid nem fogod tudni egy szép fejrúgással meglepni az ellenfeledet akkor sem, ha le van engedve a keze és láthatóan nem érzi a veszélyt. :)