A legutóbbi bejegyzésben említettem egy másik megközelítést, ami alapján a karatét részekre lehet bontani. Ez alapján három részre, kihon-ra, kata-ra és kumite-ra lehet felosztani a nagy egészt.

A kihon a karate alapja, hiszen minden technikát, mozdulatot először a kihon során tanulunk meg és gyakorlunk. A legalapvetőbb egyhelyben történő egyenes ütéstől kezdve a többféle testmozdulással és technikával megfűszerezett gyakorlatok mind a kihon kategóriájába tartoznak. A kihon gyakorlatokat jellemzően egyedül végezzük, de vannak úgynevezett páros kihon gyakorlatok is, amik az átmenetet képzik a küzdelem, vagyis a kumite felé. A kihon során roppant fontos, hogy a különböző technikákat helyes módon tanulják meg a kezdők, hiszen a későbbiekben csak megfelelő alapokra lehet „erős felépítményt ráhelyezni”.

A sort a kata gyakorlatokkal folytatom, annak ellenére, hogy az előző bekezdésben a kihon és a kumite gyakorlást már összekötöttem, hiszen a valóságban is ez a járható út. A katák formagyakorlatok, amelyek előre megszabott technikákból, lépésekből és fordulásokból állnak. Nagyon sokféle kata létezik és mint a sima technikák és a kihon esetében is, itt is a legegyszerűbb formagyakorlatoktól több éves gyakorlás után lehet eljutni az úgynevezett mester katákig, amik már nagyon összetettek és komoly tudást igényelnek. A katák tanítják meg a gyakorlók számára a különböző fordulásokat, testmozdulásokat, amik nélkülözhetetlenek lesznek a küzdelem során. Minden kata mást akar megtanítani, fejleszteni a gyakorlója számára, ezért is nagyon fontos, hogy minél több katával megismerkedjünk. A shotokan karatéban tizenhat darab úgynevezett alapkata van, amelyek szinte minden olyan technikát és testmozdulást tartalmaznak, amikre szükségünk lehet a karaténk során. Ezeken kívül természetesen még számos kata létezik, de azok legtöbbje már olyan mesterkata, ami kiegészíti, továbbfejleszti a tizenhat kata során megtanultakat.

A küzdelem, vagyis a kumite a végállomás, ha úgy tetszik. A karate végső soron egy önvédelmi forma, tehát logikus, hogy a küzdelem legyen a legfelső lépcsőfok. Fontos azonban látni, hogy megfelelő kihon és kata alapok nélkül nem lehetünk igazán erős és hatékony kumitések. A felhasználandó technikáinkat, testmozdulásainkat már magabiztosan és jól kell tudnunk kezelni, mire a küzdelemhez érkezünk, hiszen ott már nem lesz időnk, lehetőségünk azokra figyelni. Nem lesz, mert egy ellenfél lesz már velünk szemben, az Ő technikáira, távolságára, sebességére kell figyelnünk. Akinek a küzdelem során még alapvető technikai dolgokra kell figyelni, mindig lassabb lesz, mint az ellenfele, így a küzdelem kimenetele szinte előre eldöntött. A kumite alapja a páros kihon gyakorlatok „testvére”, a kihon-kumite gyakorlatok. Ezek során nagyon erősen meghatározott módon zajlik a küzdelem, itt kezdik el a karatékák megismerni a távolság és az időzítés fogalmait, amit csak ellenfél ellen lehet megérezni. Ezeknél az alap formáknál, a védő számára is ismert, milyen támadás fog érkezni felé, így előre tud készülni védekezéssel és ellentámadással is. Innen jutunk el sok munkával a szabad (jiu) kumitéig, ami a karate csúcsa bizonyos szempontból. Ez valóban szabad küzdelmet jelent, bármelyik fél támadhat, bármilyen technikával, amire az ellenfélnek reagálni kell tudni a saját „fegyver arzenáljával”. Természetesen az edzéseknek és a versenyeknek is megvan a szabályrendszere, ami bizonyos technikákat tilt, mind a legtöbb küzdősportban, de ettől ez még kimeríti a szabadküzdelem fogalmát.

Ahhoz, hogy valaki jó kumités lehessen végig kell járnia az utat. Meg kell tanulnia a technikákat és mozdulatokat a kihonban és a katákban, illetve meg kell tanulnia az időzítés, kontroll, reakció és távolság négyesét az egyre nehezedő kumite gyakorlatok során. Ebből az is látszik, hogy ez a három része a karaténak szervesen összefügg és együtt lehetnek csak igazán hatékonyak.