A Karate technikákat többféle képpen kategorizálhatjuk, különböző szempontok szerint. Legegyszerűbben véleményem szerint az alapján lehet csoportosítani a Karate technikákat, hogy kézzel vagy lábbal hajtjuk őket végre. Következő, még mindig egyszerű rendszerező elv lehet a védő, illetve a támadó szerepkörök alapján történő szelektálás.

A japán elnevezések nem következetesek igazán, mert míg a lábtechnikákat egységesen Geri-waza elnevezéssel illetik, addig a kéztechnikák esetében különbséget tesznek a védő- (Uke-waza) és támadó (Uchi-waza) technikák között. Ennek megfelelően, ha a védekező-, illetve a támadó technikák alapján akarjuk az első két csoportunkat képezni, mindkettőben megtalálhatók lesznek Geri-waza-k.

A harmadik csoport lehet a dobótechnikáké, bár azon is el lehetne vitatkozni egy darabig, hogy ezeket is be lehet sorolni a védekező, illetve a támadó csoportokba felhasználásuk szerint. Alapvetően mégis lehet őket külön csoportban kezelni, mert az adott szituációtól függ, hogy védekezni vagy támadni fogunk-e egy dobással. Fontos látni azt, hogy a mai sportkaratéban használt dobások és a tradicionális karate dobások eltérnek egymástól. A sportkaratéban a judóból kölcsönzött kis- és nagy ívű dobásokat használják, míg a tradicionális karate dobások sokkal brutálisabb, az ellenfelet harcképtelenné tevő technikák voltak. Olyan dobásokról volt szó, amikor az ellenfelet például megforgatva visszadobják (a földre) a fejére, tarkójára. Ezek a technikák a megsemmisítésre, a harc lezárására lettek kitalálva.

A negyedik kategória az izületeket csavaró technikákat tömöríti. Ezek a technikák is benne vannak a tradicionális Karatéban annak ellenére, hogy manapság legtöbben már csak a formagyakorlatokban találkoznak velük és azokon kívül nem is igen gyakorolják.

Egy adott technikát végre lehet hajtani többféle állásban, egyhelyben vagy testmozdulással egybekötve is, így szinte végtelen számú technika képezhető. Elég csak abba belegondolni, hogy kéztechnikák esetében beszélhetünk egyenes vonalú, valamint íves vonalú támadó- és védőtechnikákról. Állások terén is megkülönböztetünk 3 kategóriát (természetes, Sochin, Sanchin), amik tovább növelik a lehetőségek tárházát. Ha emellé még hozzávesszük, hogy ököllel vagy nyitott kézzel is dolgozhatunk, illetve, hogy hányféle ütőfelület található az öklünkön, nyitott kezünkön vagy akár a lábunkon, egyre közelebb kerülünk a végtelen számú technikához :).

A tradicionális shotokan karatéban a kéz- és a lábtechnikák aránya 50-50 százalék, így érdemes az edzéseket is úgy kialakítani, hogy ehhez az arányhoz tendáljunk. A többféle állásnak, testmozdulásnak és kézzel-, illetve lábbal végrehajtható gyakorlatnak köszönhetően igen változatos és izgalmas edzéseket lehet összeállítani.

Fontos, hogy egy kezdőre nem szabad egyszerre túl sok féle technikát, állást „rászabadítani”, mert csak zsongani fog a feje és nem lesz sikerélménye. Szépen fel kell építeni számára a technikákat nehézség alapján, hagyni kell, hogy egy-egy technikát elsajátítson, magabiztosságot szerezzen és legyen sikerélménye. Értelemszerűen az egyszerűbb technikáktól kell a bonyolultabbak felé haladni és az állások, illetve testmozdulások esetében is tartani kell a fokozatosságot. A karate övvizsga, övfokozat rendszerében ez az egyik nagyon hasznos dolog szerintem. Hagyja, hogy a karatékák folyamatos fejlődés mellett ténylegesen felépítsék karatéjukat és folyamatos sikerélményt, pozitív visszacsatolást biztosít számukra. Ezt a rendszert „turbózták fel” amikor a karatét Japánból Amerikába átvitték és a színes öveket bevezették. A nyugati emberek és a gyerekek számára sokkal fontosabb volt a gyors, rendszeres pozitív visszacsatolás, sikerélmény, amit a sikeres vizsgákat követő új színű övek jelentettek.

A jól felépített, változatos edzések és a rendszeres vizsgák, övcserék lehetnek a biztosítékai annak, hogy folyamatosan motiváltan tartsuk a klub tagjait fokozatuktól, tudásuktól függetlenül.

A legalapvetőbb karate technikák közé én a következőket sorolom:

Ütések: Choku zuki (egyenes vonalú ütés)

Védések: Age uke, Shoto uke, Uchi uke, Gedan barai (négy alapvédés, melyekkel kéz és lábtechnikák ellen is hatékonyan tudunk védekezni)

Rúgások: Mai geri (egyenes vonalú rúgás)

Állások: Zenkutsu dachi, Kiba dachi, Kokutsu dachi