Ez egy elég nehéz kérdés számomra, mert bár van egy elég jó definícióm rá, az mégis kicsit üres valahogy. Lehet azért, mert nem annyira modern vagy azért, mert a mi kultúránk nagy mértékben eltér attól a kultúrától ahol kialakult ez anno. 

A Karate szó azt jelenti, hogy üres kéz. Eredetileg kínai kéznek írták, de később megváltoztatták és azóta is az üres kéz az elfogadott jelentése, írásjele. A kínai kéz arra utal, hogy Kínából hozták be Okinawára a mai karate ősét. A Do azt jelenti, hogy út. Út a teljességhez, út a tökéletességhez. A Karate-Do együtt egy életformát jelent, melynek keretében a tökéletességet keressük a Karate technikák gyakorlásával és a szellemi elmélyüléssel egyetemben.

Szép kerek, jól is hangzik, de valahogy mégse igazán érthető a modern nyugati (vagy esetünkben nem is annyira nyugati :) ) ember számára szerintem. Arról már nem is beszélve, hogy egy gyerek vagy fiatal srác\lány számára mennyire dekódolhatatlan ez a definíció. Nagyon szépen hangzik az út a teljességhez vagy az út a tökéletességhez, de van ennek a mai világban relevanciája? Amikor a suliban a legtöbben épp átcsúszni szeretnének csak, amikor az egyetemen mindennek örülünk ami görbül, amikor nagyon sokan kicsit se szeretik a munkájukat és szükséges rosszként tekintenek rá? Azt gondolom, hogy mégis van értelme ezzel foglalkozni, mert egyre nagyobb figyelmet kap az egészséges életmód, a jó alak\kidolgozott izomzat manapság. Ezekkel a trendekkel tulajdonképpen valami hasonlót keresnek az emberek szerintem, mégha nem is önszántukból teljesen tudatosan, hanem sokszor a média hatására.

Az évek során kialakult egy saját Karate-Do értelmezésem is. Az teljesen biztos, hogy számomra ez már életforma, el se tudom képzelni az életemet karate nélkül, viszont tartalommal az tölti meg, amit az edzés, a karate ad nekem. Nem a teljesség vagy a tökéletesség lebeg a szemem előtt mikor elindulok az edzésre, hanem az amit a soron következő másfél óra adni fog számomra.

Az edzéseken teljesen ki tudok kapcsolni, teljesen el tudom engedni a mindennapi problémákat és edzés végére bár a testem elfárad, mégis feltöltődök és megnyugszom. Ez a rohanó mindennapjainkban igen nagy fegyvertény szerintem. Sokáig észre se vettem ezt a fajta jótékony hatását az edzéseknek, valószínűleg azért, mert nem igazán volt mit kizárni, "kidolgozni" magamból. Egyetem alatt az első vizsgaidőszak körül érkezett a felismerés, amikor az egész napos tanulás után (mert ugye a vizsgákat jó közelre fel kellett venni, hogy bulizni is lehessen a vizsgaidőszak végén) a zombi-ból, aki lement edzésre másfél óra múlva ismét ember lett és addig legalább nem a tananyagon kattogott az agyam. Aztán ez a hatás csak felerősödött, miután főállásban dolgozni kezdtem.

Ha az ember eljut arra a pontra amikor már az alap karate technikákat meg tudja csinálni utána következhet az a fázis amikor egy-egy mozdulatot el tud kezdeni tökéletesíteni. Amikor az embernek a teljes testére figyelnie kell, végig kell követnie a mozdulatot fejben is az elejétől a végéig, akkor tud igazán kikapcsolni minden más problémát, gondolatot. Biztos vagyok benne, hogy más sportágakban is meg lehet találni ezt, de bizonyossággal én csak a karatéról tudom ezt kijelenteni, máshol nem sikerült megtalálnom még ezt az állapotot. 

 Az edzéseknek nagyon fontos eredménye már egészen kicsi korom óta, hogy elfáradok a végére. Ennek eleinte leginkább a szüleim örültek, de manapság már én is tudom értékelni a jóleső fáradtság érzését mondjuk egy edzőtábor utolsó edzése után vagy egy fárasztó hét végén. Fontos azonban, hogy nem céltalan elfáradásról van szó. Folyamatos fejlődés, egyre keményebb edzésmunka, aminek az eredménye végül a fáradtság, de a javulás, erősödés is. Minden edzésen úgy próbálok dolgozni, hogy valamiben egy kicsit jobb legyek. Az ember végső soron saját magával küzd egész életében, amellett persze, hogy folyamatosan akad külső ellenfél vagy akár ellenség is mindig. 

A másik nagyon fontos ösztönző a társaság, akikkel együtt edzek és akikkel edzés után közösen átbeszéljük a dolgainkat és legurítunk némi izotóniás sportitalt vagy inkább sört :) Az edzés végére kitisztul az ember feje és a beszélgetés végén egy jóleső vidámsággal indulhat haza.

Nekem tehát a Karate-Do kikapcsolódást, saját magam folyamatos fejlesztését és jó társaságot jelent! Ez pedig szerintem bárkinek fontos és hasznos lehet.