A karatét két szempontból is nagyon könnyen jól beazonosítható, jól elkülöníthető, de mégis szorosan összefüggő elemekre lehet bontani.

Az első megközelítés kicsit inkább elméleti, bár természetesen, mint a karatéban minden, nagyon hamar gyakorlati szerepet nyer. A karate mindig is több volt, mint sima önvédelem. Már a kezdetektől kezdve volt egy fontos mentális mögöttes tartalma és a karate fogalma, ha úgy tetszik tovább bővült az évek során. A test nevelése és a karate sport mivolta folyamatosan egyre fontosabb szerephez jutott. A modern karate, aminek kialakulása nagy részben Gichin Funakoshi nevéhez fűződik már négy elemből áll valójában. Ez a négy elem, a Budo, az Önvédelem, a Testnevelés és a Sport.

A Budo a jellemformálással, jellemfejlesztéssel foglalkozik és a tökéletességet keresi. A Budo azt jelenti, hogy a "harc útja", ahol a harc a saját magunkkal folytatott harcot jelenti a fejlődés, tökéletesedés útján. Ezt felfoghatjuk egy olyan programnak is, aminek hatására az ember jobb, hasznosabb lesz (saját maga és a környezete számára). Ez az elméleti, filozófiai háttér az, ami megkülönbözteti és véleményem szerint kiemeli a karatét a küzdősportok, önvédelmi formák közül. A korábbi bejegyzésben már ismertetett Jellem, Becsület, Akarat, Önuralom, Tisztelet szavak és jelentésük adnak mögöttes, megfogható tartalmat a karate számára. Ez a jellemfejlesztés természetesen egy hosszú folyamat eredménye és legtöbben hosszú évekig észre sem vesszük a folyamatot, főleg ha gyermek korban kezdünk neki, de hosszútávon szerintem ez adhatja a legtöbbet egy karatéka számára. Meggyőződésem, hogy nem tartanék ott az életemben, ahol ma tartok, ha nincs a karate. Szerencsésnek tartom magamat, mert otthon is a karate szellemiségével igen összecsengő irányelveket kaptam, így a kettő erősítette egymást és ennek köszönhetően sikerült egy elég nehezen kezelhető, balhés kis srácból, nyugodt, megbízható, magabiztos felnőtté válni.

Az Önvédelem a második elem a sorban. Ez roppant fontos volt már a karate kialakulásakor is, hiszen végső soron a fegyvertelen parasztok önvédelem miatt kezdték el gyakorolni a technikákat. A karate technikák tárházában minden féle helyzetre található erős „fegyver”. Ha valaki megfelelő ideig és megfelelő hozzáállással gyakorolja a karate technikákat nincs másféle tudásra szüksége önvédelem során. A különböző kéz-, lábtechnikák, lépések, fordulások minden helyzetre nyújtanak megfelelő megoldást. Az önvédelem képességének nagyon fontos hatása van véleményem szerint az adott egyén önbizalmára, kiállására és személyiségére is. Ha valaki elhiszi magáról azt, hogy meg tudja védeni magát, teljesen másként, felszabadultabban, magabiztosabban élheti mindennapjait és ez jótékony hatással lehet az életére. Tapasztalatom szerint az utcai, kocsmai verekedések jelentős része megelőzhető egy határozott, magabiztos fellépéssel vagy végső esetben "rövidre zárható" egy vagy két jól begyakorolt technikával. A filmekkel ellentétben legtöbbször nem képzett harcművészek verekednek, kötekednek egymással, így a lélekjelenlét, a jó reflexek és pár hatékony technika a legtöbb esetben elegendő. 

A Testnevelés egyre fontosabb tényező napjainkban. Mozgásszegény életmódot folytatunk, így az egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen a testünk edzése, karbantartása. A karate, mivel a teljes testet megmozgatja, rengeteg izmot igénybe vesz, javítja a rugalmasságot, remek eszköz a testünk neveléséhez. Sok sporttal ellentétben a karatét bármilyen korban el lehet kezdeni és minden korban lehet vele szép eredményeket elérni. A Budo adja azt a fajta pszichés hátteret (akaraterőt, kitartást), aminek köszönhetően a kemény edzéseket végig tudjuk csinálni és a kellően erős, rugalmas test adja a fegyverünket az Önvédelemhez, így jól látható az összefonódás.

A negyedik elem a Sport. A karate népszerűsítése szempontjából nagyon fontos volt (és a mai napig fontos) a sport oldal megjelenítése, majd a karate versenysporttá tétele. Főleg a fiatalok, gyerekek számára jelent hatalmas motivációt, ösztönzést a versenyek világa. Ezeket a fiatal srácokat és lányokat olyan kemény edzéseken lehet keresztül vinni, ha megfelelően motiváltak és komoly cél lebeg a szemük előtt, hogy hihetetlen. A versenyek a legelejétől fogva szerves részét képezték az én utamnak is, hiszen már kisgyerek korunkban részt vettünk házi versenyeken, gyerek kupákon. Ahogy kezdtem idősebb lenni egész komolyan beszippantott a versenyzés és szerintem 14-15 éves koromtól egészen a 20-as éveim elejéig az egyik legfontosabb motivációm volt az edzésre járásban, hogy mindig jobb legyek a következő versenyen. Mindig igyekeztem a legjobb lenni, mindig igyekeztem a nálam nagyobbakkal is felvenni a versenyt. Amikor 16 éves korom körül elkezdett edzőnk (először csapatban, majd egyéniben is) a felnőtt mezőnybe nevezni bennünket a saját korosztályunk mellett, az olyan büszkeséggel és extra motivációval látott el, ami évekig kitartott. Mielőtt először utaztunk külföldre versenyezni, pont egy junior világbajnokságra olyan mennyiségű és minőségű edzésmunkát végeztünk el, ami utólag visszatekintve hihetetlen. Iskola mellett, teljesen amatőr sportolóként edzettünk hónapokon keresztül heti ötöt, a végén már hatot és emellett még külön futottunk és erősítettünk is. Így van ez minden sportágban egy bizonyos szint felett, ezzel csak azt akartam bemutatni, hogy nincs ez másképpen a karatéban sem. Amellett, hogy egy tradicionális harcművészetről beszélünk, tudunk egy teljesen modern sportról is beszélni. Hosszútávon (élethossz) persze nem tartható fenn a versenysport, de a karatéban az a szép, hogy nem is kell, hogy ez így legyen. Ez nem egy olyan sport, amit 25, 30 vagy 40 évesen abba kell hagyni, mert már nem alkalmas rá az ember szervezete vagy csak lazán hobbi jelleggel lehet csinálni, hogy a sérüléseket elkerüljük. Ez a sport, ez a mozgásforma életünk végéig elkísérhet, folyamatosan támogatva és biztosítva az egészségünket. 

A másik megközelítést a folytatásban mutatom majd be...