Ha nyár, akkor edzőtábor! Így van ezzel gondolom mindenki aki karatézik, én biztosan.

A múlt héten zajlott az A.J.K.A.-I szövetség nemzetközi instruktor tábora és ennek kapcsán szeretném bemutatni, mitől is lesz egy edzőtábor jó.

Természetesen minden ilyen esemény esetében nagyon fontos a jó társaság és a jó hangulat, de ebben a bejegyzésben elsősorban karate szakmai szempontokra szeretnék koncentrálni.

Egy sikeres edzőtáborhoz azt gondolom elengedhetetlen a tábort tartó mesterek oldaláról az alapos felkészülés. Természetesen nem a tudásukon kell csiszolniuk nekik, de nagyon fontos szerintem, hogy a teljes tábornak legyen egy tematikája, felépítése. Ha egymástól teljesen független edzéseket tartanak, sokkal kevésbé lesz hatékony a tábor, mintha egymáshoz illeszkedő, egymásra épülő edzésekre kerül sor.

A kezdeti edzésekkel meg lehet alapozni a későbbi bonyolultabb edzések anyagát, mind technikai, mind elméleti szempontból.

A múlt heti tábor a testmozdulásról, a testfordulásról szólt, illetve ezeknek a küzdelem során történő felhasználhatóságáról. Az első edzés egy általános bevezető edzés volt, ahol kéztechnikákra koncentráltunk és elkezdtünk a testmozdulással foglalkozni. A második edzés már a testmozdulásról szólt teljes mértékben. Kihon és kata (Heian katák, Jion) gyakorlatok segítségével kezdtünk foglalkozni a témával, majd utána páros gyakorlatokat is néztünk, ahol igazán jól lehetett gyakorolni a testmozdulást. A harmadik edzés témája a testfordulás volt, építve a testmozdulás során gyakoroltakra. A különbségek és a hasonlóságok kihangsúlyozása miatt is nagyon hatékony, hogy közvetlenül követik egymást a témák, hiszen még ott van az ember lábában a délelőtti edzés anyaga, amihez kell hasonlítania a délutáni érzéseket. Testfordulás esetében is kihon, valamint kata (Gangaku) gyakorlatokon keresztül jutottunk el a páros gyakorlatokhoz. A tábor harmadik napját (a 4. edzésen) ashi barai technikák gyakorlásával kezdtük. Az ashi barai helyes végrehajtásához nagyon hasznos a testmozdulás és a testfordulás megértése és begyakorlása. Egy jól kivitelezett lábsöpréshez helyes távolságra, helyes pozícióban kell lennünk az ellenfelünkhöz képest, ezt pedig testmozdulás vagy testfordulás használatával érhetjük el. Ashi barai-t többféleképpen lehet végrehajtani. Ezeket segédeszköz (bot) használatával gyakoroltuk párban, majd gyakoroltuk kata segítségével is (Bassai Sho), végül pedig páros gyakorlatokat is csináltunk. Az ötödik edzés a testmozdulás és a testfordulás témáját, valamint az ashi barai-t dolgozta fel különböző katák segítségével. A katák azért találták ki, hogy különböző mozdulatokat, fordulatokat és technikákat lehessen rajtuk keresztül begyakorolni, tökéletesíteni. Ennek megfelelően a már korábban említett, témaspecifikus katákat gyakoroltuk az edzés két órája alatt. Heian katák szolgáltatták a bemelegítést és utána a Jion, Gangaku, Bassai Sho és Kanku Sho mesterkaták képezték az edzés törzsét a feketeövesek számára. A szombat délelőtti, vizsgákat megelőző edzés témája alapvetően a küzdelem volt, de az elmúlt napokra építve. Testmozdulásra, testfordulásra és ashi barai használatára építő páros gyakorlatokat végeztünk váltott párokkal, hármasával vagy akár négyesével is, csoportban dolgozva. Aki részt vett a korábbi edzéseken, annak lényegesen könnyebb dolga volt ezekkel a gyakorlatokkal, így a hét végén, mint lett volna, mondjuk szerda délután az első edzésen. A korábbi napok gyakorlása, elméleti oktatása helyre teszi az ember fejében és testében egyaránt a feladatokat, a miérteket. Nagyon fontos és sokat segít, ha értjük azt, hogy mit miért csinálunk, könnyebb egyedül így gyakorolni a folytatásban.

Egy jó táborhoz szerintem még az is hozzá tartozik, hogy minden jelenlévő számára releváns, érdekes, de elsajátítható anyagot adunk. Huzamos ideig nem lehet zöld és fekete öveseknek együtt úgy edzést tartani, hogy mindenki fejlődjön. Ennek megfelelően a mostani táborban a bemelegítést és az általános alapgyakorlatokat követően csoportokra lett bontva a társaság és külön edzettek a fekete övesek és a színes övesek. Sokszor még a színes öveseket is tovább bontották barnaövesekre és a többiekre. Így mindenki a szintjének megfelelő gyakorlatokat, katákat kapott és valóban lehetősége volt a négy nap alatt komolyat fejlődni.

Ezek a táborok nagyon fontosak az alacsonyabb fokozatú karatékáknak is, hiszen remek példákat láthatnak a tábor során a magasabb övfokozatúak személyében, de megítélésem szerint a magasabb fokozatúaknak és az edzést tartóknak a leghasznosabbak ezek az alkalmak. Olyan elméleti tudást kaphat ilyenkor egy haladó karatés egy senior instruktortól, ami hónapokkal meggyorsíthatja fejlődését. A tanítók pedig remek ötleteket, gyakorlatokat nyerhetnek a vezető instruktoroktól, amiket aztán a saját klubjukba visszavihetnek és a tanítványaik számára érdekesebbé és hatékonyabbá tehetik az edzéseket.

A legutóbbi bejegyzésben említettem egy másik megközelítést, ami alapján a karatét részekre lehet bontani. Ez alapján három részre, kihon-ra, kata-ra és kumite-ra lehet felosztani a nagy egészt.

A kihon a karate alapja, hiszen minden technikát, mozdulatot először a kihon során tanulunk meg és gyakorlunk. A legalapvetőbb egyhelyben történő egyenes ütéstől kezdve a többféle testmozdulással és technikával megfűszerezett gyakorlatok mind a kihon kategóriájába tartoznak. A kihon gyakorlatokat jellemzően egyedül végezzük, de vannak úgynevezett páros kihon gyakorlatok is, amik az átmenetet képzik a küzdelem, vagyis a kumite felé. A kihon során roppant fontos, hogy a különböző technikákat helyes módon tanulják meg a kezdők, hiszen a későbbiekben csak megfelelő alapokra lehet „erős felépítményt ráhelyezni”.

A sort a kata gyakorlatokkal folytatom, annak ellenére, hogy az előző bekezdésben a kihon és a kumite gyakorlást már összekötöttem, hiszen a valóságban is ez a járható út. A katák formagyakorlatok, amelyek előre megszabott technikákból, lépésekből és fordulásokból állnak. Nagyon sokféle kata létezik és mint a sima technikák és a kihon esetében is, itt is a legegyszerűbb formagyakorlatoktól több éves gyakorlás után lehet eljutni az úgynevezett mester katákig, amik már nagyon összetettek és komoly tudást igényelnek. A katák tanítják meg a gyakorlók számára a különböző fordulásokat, testmozdulásokat, amik nélkülözhetetlenek lesznek a küzdelem során. Minden kata mást akar megtanítani, fejleszteni a gyakorlója számára, ezért is nagyon fontos, hogy minél több katával megismerkedjünk. A shotokan karatéban tizenhat darab úgynevezett alapkata van, amelyek szinte minden olyan technikát és testmozdulást tartalmaznak, amikre szükségünk lehet a karaténk során. Ezeken kívül természetesen még számos kata létezik, de azok legtöbbje már olyan mesterkata, ami kiegészíti, továbbfejleszti a tizenhat kata során megtanultakat.

A küzdelem, vagyis a kumite a végállomás, ha úgy tetszik. A karate végső soron egy önvédelmi forma, tehát logikus, hogy a küzdelem legyen a legfelső lépcsőfok. Fontos azonban látni, hogy megfelelő kihon és kata alapok nélkül nem lehetünk igazán erős és hatékony kumitések. A felhasználandó technikáinkat, testmozdulásainkat már magabiztosan és jól kell tudnunk kezelni, mire a küzdelemhez érkezünk, hiszen ott már nem lesz időnk, lehetőségünk azokra figyelni. Nem lesz, mert egy ellenfél lesz már velünk szemben, az Ő technikáira, távolságára, sebességére kell figyelnünk. Akinek a küzdelem során még alapvető technikai dolgokra kell figyelni, mindig lassabb lesz, mint az ellenfele, így a küzdelem kimenetele szinte előre eldöntött. A kumite alapja a páros kihon gyakorlatok „testvére”, a kihon-kumite gyakorlatok. Ezek során nagyon erősen meghatározott módon zajlik a küzdelem, itt kezdik el a karatékák megismerni a távolság és az időzítés fogalmait, amit csak ellenfél ellen lehet megérezni. Ezeknél az alap formáknál, a védő számára is ismert, milyen támadás fog érkezni felé, így előre tud készülni védekezéssel és ellentámadással is. Innen jutunk el sok munkával a szabad (jiu) kumitéig, ami a karate csúcsa bizonyos szempontból. Ez valóban szabad küzdelmet jelent, bármelyik fél támadhat, bármilyen technikával, amire az ellenfélnek reagálni kell tudni a saját „fegyver arzenáljával”. Természetesen az edzéseknek és a versenyeknek is megvan a szabályrendszere, ami bizonyos technikákat tilt, mind a legtöbb küzdősportban, de ettől ez még kimeríti a szabadküzdelem fogalmát.

Ahhoz, hogy valaki jó kumités lehessen végig kell járnia az utat. Meg kell tanulnia a technikákat és mozdulatokat a kihonban és a katákban, illetve meg kell tanulnia az időzítés, kontroll, reakció és távolság négyesét az egyre nehezedő kumite gyakorlatok során. Ebből az is látszik, hogy ez a három része a karaténak szervesen összefügg és együtt lehetnek csak igazán hatékonyak.

A karatét két szempontból is nagyon könnyen jól beazonosítható, jól elkülöníthető, de mégis szorosan összefüggő elemekre lehet bontani.

Az első megközelítés kicsit inkább elméleti, bár természetesen, mint a karatéban minden, nagyon hamar gyakorlati szerepet nyer. A karate mindig is több volt, mint sima önvédelem. Már a kezdetektől kezdve volt egy fontos mentális mögöttes tartalma és a karate fogalma, ha úgy tetszik tovább bővült az évek során. A test nevelése és a karate sport mivolta folyamatosan egyre fontosabb szerephez jutott. A modern karate, aminek kialakulása nagy részben Gichin Funakoshi nevéhez fűződik már négy elemből áll valójában. Ez a négy elem, a Budo, az Önvédelem, a Testnevelés és a Sport.

A Budo a jellemformálással, jellemfejlesztéssel foglalkozik és a tökéletességet keresi. A Budo azt jelenti, hogy a "harc útja", ahol a harc a saját magunkkal folytatott harcot jelenti a fejlődés, tökéletesedés útján. Ezt felfoghatjuk egy olyan programnak is, aminek hatására az ember jobb, hasznosabb lesz (saját maga és a környezete számára). Ez az elméleti, filozófiai háttér az, ami megkülönbözteti és véleményem szerint kiemeli a karatét a küzdősportok, önvédelmi formák közül. A korábbi bejegyzésben már ismertetett Jellem, Becsület, Akarat, Önuralom, Tisztelet szavak és jelentésük adnak mögöttes, megfogható tartalmat a karate számára. Ez a jellemfejlesztés természetesen egy hosszú folyamat eredménye és legtöbben hosszú évekig észre sem vesszük a folyamatot, főleg ha gyermek korban kezdünk neki, de hosszútávon szerintem ez adhatja a legtöbbet egy karatéka számára. Meggyőződésem, hogy nem tartanék ott az életemben, ahol ma tartok, ha nincs a karate. Szerencsésnek tartom magamat, mert otthon is a karate szellemiségével igen összecsengő irányelveket kaptam, így a kettő erősítette egymást és ennek köszönhetően sikerült egy elég nehezen kezelhető, balhés kis srácból, nyugodt, megbízható, magabiztos felnőtté válni.

Az Önvédelem a második elem a sorban. Ez roppant fontos volt már a karate kialakulásakor is, hiszen végső soron a fegyvertelen parasztok önvédelem miatt kezdték el gyakorolni a technikákat. A karate technikák tárházában minden féle helyzetre található erős „fegyver”. Ha valaki megfelelő ideig és megfelelő hozzáállással gyakorolja a karate technikákat nincs másféle tudásra szüksége önvédelem során. A különböző kéz-, lábtechnikák, lépések, fordulások minden helyzetre nyújtanak megfelelő megoldást. Az önvédelem képességének nagyon fontos hatása van véleményem szerint az adott egyén önbizalmára, kiállására és személyiségére is. Ha valaki elhiszi magáról azt, hogy meg tudja védeni magát, teljesen másként, felszabadultabban, magabiztosabban élheti mindennapjait és ez jótékony hatással lehet az életére. Tapasztalatom szerint az utcai, kocsmai verekedések jelentős része megelőzhető egy határozott, magabiztos fellépéssel vagy végső esetben "rövidre zárható" egy vagy két jól begyakorolt technikával. A filmekkel ellentétben legtöbbször nem képzett harcművészek verekednek, kötekednek egymással, így a lélekjelenlét, a jó reflexek és pár hatékony technika a legtöbb esetben elegendő. 

A Testnevelés egyre fontosabb tényező napjainkban. Mozgásszegény életmódot folytatunk, így az egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlen a testünk edzése, karbantartása. A karate, mivel a teljes testet megmozgatja, rengeteg izmot igénybe vesz, javítja a rugalmasságot, remek eszköz a testünk neveléséhez. Sok sporttal ellentétben a karatét bármilyen korban el lehet kezdeni és minden korban lehet vele szép eredményeket elérni. A Budo adja azt a fajta pszichés hátteret (akaraterőt, kitartást), aminek köszönhetően a kemény edzéseket végig tudjuk csinálni és a kellően erős, rugalmas test adja a fegyverünket az Önvédelemhez, így jól látható az összefonódás.

A negyedik elem a Sport. A karate népszerűsítése szempontjából nagyon fontos volt (és a mai napig fontos) a sport oldal megjelenítése, majd a karate versenysporttá tétele. Főleg a fiatalok, gyerekek számára jelent hatalmas motivációt, ösztönzést a versenyek világa. Ezeket a fiatal srácokat és lányokat olyan kemény edzéseken lehet keresztül vinni, ha megfelelően motiváltak és komoly cél lebeg a szemük előtt, hogy hihetetlen. A versenyek a legelejétől fogva szerves részét képezték az én utamnak is, hiszen már kisgyerek korunkban részt vettünk házi versenyeken, gyerek kupákon. Ahogy kezdtem idősebb lenni egész komolyan beszippantott a versenyzés és szerintem 14-15 éves koromtól egészen a 20-as éveim elejéig az egyik legfontosabb motivációm volt az edzésre járásban, hogy mindig jobb legyek a következő versenyen. Mindig igyekeztem a legjobb lenni, mindig igyekeztem a nálam nagyobbakkal is felvenni a versenyt. Amikor 16 éves korom körül elkezdett edzőnk (először csapatban, majd egyéniben is) a felnőtt mezőnybe nevezni bennünket a saját korosztályunk mellett, az olyan büszkeséggel és extra motivációval látott el, ami évekig kitartott. Mielőtt először utaztunk külföldre versenyezni, pont egy junior világbajnokságra olyan mennyiségű és minőségű edzésmunkát végeztünk el, ami utólag visszatekintve hihetetlen. Iskola mellett, teljesen amatőr sportolóként edzettünk hónapokon keresztül heti ötöt, a végén már hatot és emellett még külön futottunk és erősítettünk is. Így van ez minden sportágban egy bizonyos szint felett, ezzel csak azt akartam bemutatni, hogy nincs ez másképpen a karatéban sem. Amellett, hogy egy tradicionális harcművészetről beszélünk, tudunk egy teljesen modern sportról is beszélni. Hosszútávon (élethossz) persze nem tartható fenn a versenysport, de a karatéban az a szép, hogy nem is kell, hogy ez így legyen. Ez nem egy olyan sport, amit 25, 30 vagy 40 évesen abba kell hagyni, mert már nem alkalmas rá az ember szervezete vagy csak lazán hobbi jelleggel lehet csinálni, hogy a sérüléseket elkerüljük. Ez a sport, ez a mozgásforma életünk végéig elkísérhet, folyamatosan támogatva és biztosítva az egészségünket. 

A másik megközelítést a folytatásban mutatom majd be...

A Karate technikákat többféle képpen kategorizálhatjuk, különböző szempontok szerint. Legegyszerűbben véleményem szerint az alapján lehet csoportosítani a Karate technikákat, hogy kézzel vagy lábbal hajtjuk őket végre. Következő, még mindig egyszerű rendszerező elv lehet a védő, illetve a támadó szerepkörök alapján történő szelektálás.

A japán elnevezések nem következetesek igazán, mert míg a lábtechnikákat egységesen Geri-waza elnevezéssel illetik, addig a kéztechnikák esetében különbséget tesznek a védő- (Uke-waza) és támadó (Uchi-waza) technikák között. Ennek megfelelően, ha a védekező-, illetve a támadó technikák alapján akarjuk az első két csoportunkat képezni, mindkettőben megtalálhatók lesznek Geri-waza-k.

A harmadik csoport lehet a dobótechnikáké, bár azon is el lehetne vitatkozni egy darabig, hogy ezeket is be lehet sorolni a védekező, illetve a támadó csoportokba felhasználásuk szerint. Alapvetően mégis lehet őket külön csoportban kezelni, mert az adott szituációtól függ, hogy védekezni vagy támadni fogunk-e egy dobással. Fontos látni azt, hogy a mai sportkaratéban használt dobások és a tradicionális karate dobások eltérnek egymástól. A sportkaratéban a judóból kölcsönzött kis- és nagy ívű dobásokat használják, míg a tradicionális karate dobások sokkal brutálisabb, az ellenfelet harcképtelenné tevő technikák voltak. Olyan dobásokról volt szó, amikor az ellenfelet például megforgatva visszadobják (a földre) a fejére, tarkójára. Ezek a technikák a megsemmisítésre, a harc lezárására lettek kitalálva.

A negyedik kategória az izületeket csavaró technikákat tömöríti. Ezek a technikák is benne vannak a tradicionális Karatéban annak ellenére, hogy manapság legtöbben már csak a formagyakorlatokban találkoznak velük és azokon kívül nem is igen gyakorolják.

Egy adott technikát végre lehet hajtani többféle állásban, egyhelyben vagy testmozdulással egybekötve is, így szinte végtelen számú technika képezhető. Elég csak abba belegondolni, hogy kéztechnikák esetében beszélhetünk egyenes vonalú, valamint íves vonalú támadó- és védőtechnikákról. Állások terén is megkülönböztetünk 3 kategóriát (természetes, Sochin, Sanchin), amik tovább növelik a lehetőségek tárházát. Ha emellé még hozzávesszük, hogy ököllel vagy nyitott kézzel is dolgozhatunk, illetve, hogy hányféle ütőfelület található az öklünkön, nyitott kezünkön vagy akár a lábunkon, egyre közelebb kerülünk a végtelen számú technikához :).

A tradicionális shotokan karatéban a kéz- és a lábtechnikák aránya 50-50 százalék, így érdemes az edzéseket is úgy kialakítani, hogy ehhez az arányhoz tendáljunk. A többféle állásnak, testmozdulásnak és kézzel-, illetve lábbal végrehajtható gyakorlatnak köszönhetően igen változatos és izgalmas edzéseket lehet összeállítani.

Fontos, hogy egy kezdőre nem szabad egyszerre túl sok féle technikát, állást „rászabadítani”, mert csak zsongani fog a feje és nem lesz sikerélménye. Szépen fel kell építeni számára a technikákat nehézség alapján, hagyni kell, hogy egy-egy technikát elsajátítson, magabiztosságot szerezzen és legyen sikerélménye. Értelemszerűen az egyszerűbb technikáktól kell a bonyolultabbak felé haladni és az állások, illetve testmozdulások esetében is tartani kell a fokozatosságot. A karate övvizsga, övfokozat rendszerében ez az egyik nagyon hasznos dolog szerintem. Hagyja, hogy a karatékák folyamatos fejlődés mellett ténylegesen felépítsék karatéjukat és folyamatos sikerélményt, pozitív visszacsatolást biztosít számukra. Ezt a rendszert „turbózták fel” amikor a karatét Japánból Amerikába átvitték és a színes öveket bevezették. A nyugati emberek és a gyerekek számára sokkal fontosabb volt a gyors, rendszeres pozitív visszacsatolás, sikerélmény, amit a sikeres vizsgákat követő új színű övek jelentettek.

A jól felépített, változatos edzések és a rendszeres vizsgák, övcserék lehetnek a biztosítékai annak, hogy folyamatosan motiváltan tartsuk a klub tagjait fokozatuktól, tudásuktól függetlenül.

A legalapvetőbb karate technikák közé én a következőket sorolom:

Ütések: Choku zuki (egyenes vonalú ütés)

Védések: Age uke, Shoto uke, Uchi uke, Gedan barai (négy alapvédés, melyekkel kéz és lábtechnikák ellen is hatékonyan tudunk védekezni)

Rúgások: Mai geri (egyenes vonalú rúgás)

Állások: Zenkutsu dachi, Kiba dachi, Kokutsu dachi

A karatéban ugyan úgy, mint az élet más területein, roppant fontos a megfelelő alapok megléte. Mesterünk szokta mondogatni, hogy megfelelő alapozás nélkül a legszebb ház is összedőlhet és nincs ez másként a karatéban sem. Hiába nagyon ügyes és gyors valaki, ha nem megfelelőek az alap technikái, egy bizonyos szint után nem fog tudni előrelépni, illetve nem lesz soha igazán hatékony a karatéja. Nagyon fontos az is, hogy az alapoktól kezdve (jól) építkezzünk, hiszen sokkal egyszerűbb az elejétől fogva a helyes „téglákat” egymásra pakolni, mint utólag keserves munkával cserélgetni, javítgatni azokat. Ha valaki évek alatt begyakorol egy rossz mozdulatot, azt iszonyatosan nehéz kijavítani, folyamatos figyelmet igényel és addig lassul a további fejlődés, mert erre kell az energiák jelentős részét elhasználni.

Amikor azt mondom, hogy az alapoktól kell felépíteni a karate edzéseket új emberek számára, akkor a helyes ököl kialakításától való indulást értem ez alatt, tehát valóban a legegyszerűbb dolgoktól kell indulni. Bárki ökölbe tudja szorítani a kezét, ha megkérjük rá, de az esetek nagy részében nem lesz megfelelő az ököl arra, amire a továbbiak során használni szeretnénk. Mivel a karate során nagyrészt puszta ököllel dolgozunk (akár zsákra, párnára, makiwarára), nagyon fontos, hogy megfelelő módon legyenek az ujjak bezárva és az egész ököl lezárva, hiszen másképp nagyon könnyen sérülés lehet egy gyakorlat vége.

A helyes ököl szempontjából nagyon fontos, hogy a kis- és a gyűrűsujj erősen be legyen szorítva, mert ezek felelősek a könyök ízület rögzítéséért. A mutató- és a középsőujjak megfelelő szorítása azért fontos, mert ezeknek a bütykeivel kell megütni a célpontot. A hüvelykujj lezáró szerepe is nagyon fontos, ez formálja egy zárt egységgé az egészet.

Ha már a helyes ököl kialakításán túl vagyunk, következhetnek a karate technikák. Innentől kezdve minden egyénileg végrehajtott gyakorlást kihon-nak nevezünk, attól függetlenül, hogy egyhelyben vagy mozgásban végezzük. A kihon a karate technikák gyakorlásának összefoglaló neve, ha úgy tetszik. Alap kihon-nak nevezzük a legegyszerűbb technikákból álló gyakorlatokat, amik nélkülözhetetlenek a kezdők számára és roppant fontosak a már gyakorlottabb karatékák számára is. A kihon gyakorlásakor a helyben végrehajtott egyszerű technikáktól (pl.: ütés, védés) kiindulva haladunk a bonyolult testmozdulással, testfordítással összekapcsolt több technikából álló kombinációs gyakorlatokhoz. A mozgásban végrehajtott kihon gyakorlatok remek állóképesség fejlesztési feladatsorok és mi is rendszeresen használjuk, főleg a már korábbi bejegyzésben említett szeptemberi állóképesség fejlesztési időszakban.

Az egész szeptemberünket az erőnlétünk, állóképességünk felépítésének és a technikai alapozásnak szenteljük minden évben, nincs ez másképp idén sem. A mostani edzéseinket is természetesen alapos bemelegítéssel kezdjük és utána egyre fokozódó intenzitással végzünk alap kihon gyakorlatokat, illetve utána alap katákat (formagyakorlatokat).

Az egyes gyakorlat sorok között ugráló kötelezések, egyéb ugrásokkal tarkított lábizom fejlesztő és core izomzatra irányuló erősítéses betétek szolgáltatják a „pihenőt”. A csütörtöki edzésen a négyüteműt, illetve annak egy fekvőtámasszal és karate technikával (gyaku zuki támadás) felturbózott változatát is bevetettük.

Ezeket követően még (szintén egyszerű) páros gyakorlatokat is végzünk, így az edzések végére mindenki kellemesen elfárad és ami nagyon fontos, javít az általános állóképességén és javít az alap technikáin is.  

Az alaptechnikák részletezése és gyakorlási ötletek bemutatása már egy következő bejegyzés témái…

A legutóbbi bejegyzésben a Karate testformáló hatásáról, illetve a Karate és a HIIT viszonyáról írtam. A legutóbbi edzésen elkezdtük a már említett szeptemberi alapozást, idén kicsit korábban és arra gondoltam, hogy leírom miket csináltunk, ezzel kicsit bemutatva mire is gondoltam a legutóbbi bejegyzésben.

Az edzést most is, mint mindig egy alapos bemelegítéssel kezdtük. A bemelegítés fontos része kell, hogy legyen minden edzésnek, hiszen az izmokat, ízületeket a terhelés előtt be kell járatni a sérülések elkerülésének érdekében és a szívünk, vérkeringésünk szempontjából is fontos egy rávezetés a munkára. A jó bemelegítés végére a pulzusunk kissé megemelkedik, légzésünk kicsit felgyorsul és akár az izzadás is beindulhat. A bemelegítés kis mértékben eltérhet edzésről edzésre a soron következő gyakorlatoktól függően, de alapvetően szerencsés, ha kialakítunk egy rutint. Amikor azt írom, hogy eltérhet kis mértékben, akkor arra gondolok, hogy egy rúgásoknak dedikált edzés előtt a normál bemelegítéshez képest ajánlott kicsit több időt eltölteni a lábaink, főleg comb hajlítók és comb feszítők bemelegítésével. Az a bemelegítő „kör”, amit mi szoktunk edzés elején csinálni 10-15 percet vesz igénybe és úgy van összeállítva, hogy minden testrész átmozgatásra kerüljön.

A bemelegítést követően a legegyszerűbb kéz- és lábtechnikákból csináltunk helyben egy teljes kört megállás nélkül. Sima alapállásban végeztünk el valamennyi alap kéz- és lábtechnikából 10-10 darabot számolásra, ami 60 kéztechnikát és 40 rúgást jelent. A 100 technika között pihenőt nem tartottunk, a technikák között csak minimális szünet van, ami az izmok ellazítása és a légzési ciklus újrakezdése miatt szükséges. Ez a gyakorlatsor még a komoly munkát csak előkészíti és tovább fokozza a pulzust, szívverést.

Az előkészítés utánra tettem bele az első erősítő kört, ami a következő gyakorlatokból állt:

1. 10 db húzódzkodás (tenyér magunk felé fordítva, vállszélességben kapaszkodva, állunkat rúd fölé hozva)
2. 10 db fekvőtámasz (vállszélességben megtámasztva magunkat, mellkas földig, majd teljes karnyújtás)
3. 5 db térdemelés-5 db lábemelés húzódzkodó keretről lógva (váltva végezzük a kettőt erőből, nem lendületből, a combok mindkét esetben párhuzamosak a talajjal)
4. 6 db széles húzódzkodás (tenyér fal felé, széles fogással dolgozva, állunkat a rúdfölé hozva)
5. 10 db mélyhátizom gyakorlat (McKenzie torna féle feltolás)
6. 10 db guggolás végén lábujjhegyre állással (guggolás során a combok vízszintesig jönnek le és onnan állunk vissza egyenesbe, onnan pedig lábujjhegyre állunk, ezzel a vádlit, achillest erősítve)
7. 1 perc intenzív ugrókötelezés

A gyakorlatok között itt sem volt külön pihenés, csak amíg egyik pozícióból a következőig elhelyezkedett a társaság. A karate mozgás és az erősítés másképp veszi igénybe az izmokat, testet, így kvázi az egyiket végezve pihenünk rá a másikra.

Az erősítést egy kör alapkihon követte immár mozgásból. Kihonnak a technikák gyakorlását nevezzük, amit lehet egyhelyben vagy mozgásban is gyakorolni. Előrefele és hátrafele is 5-5 „lépést” (testmozdítás igazából, de magyarul a lépés szó jobban érthető a külsősök számára) csináltunk minden blokkban, előre támadó, visszafele pedig védő technikákkal. Egy blokk így 10 „lépést” és 10 technikát jelent, a teljes kör pedig 7 blokkból állt. Blokkon belül a technikák között csak annyi szünet volt, ami a már említett izomfeszítés\lazítás, illetve légzés szempontjából szükséges. A blokkok között csak annyi szünetet tartottunk, ami ahhoz kellett, hogy az új támadó és védő technikákat elmondjam. Ilyen módon a teljes kör egy folyamatos munkavégzés, a technikák, mozdulások során folyamatosan teljes erőbedobással dolgozunk. Ennek köszönhetően a végére már bőven izzad a teljes „állomány” és szép emelt, konstans pulzussal dolgozik mindenki.

Ezután ismét erősítés következett, ahol a gyakorlatok és az ismétlésszámok is megegyeztek az előző körével. Egyedül a fekvőtámasznál tettünk bele annyi módosítását, hogy ezúttal „gyémánt fekvőt” csináltunk, ahol a támasztó kezeket kell szűkebbre venni és a mutató, valamint hüvelykujjakat összefordítani.

A következő részben ismét kihon gyakorlatok következtek, de ezúttal már összetett kombinációs formában. Ez azt jelenti, hogy nem egy ütést vagy védést végzünk egy testmozdulás\lépés alatt, hanem legalább kettőt támadunk, illetve védés után minden esetben rögtön ellentámadást is végzünk. Itt is 7 teljes sort csináltunk, soronként 5 előre-5 hátra „lépéssel” és itt a kombinációs technikák miatt már kezdett a társaság komoly nehézségeket tapasztalni lélegzés terén J

Így leírva nem tűnik az 5-5 lépés túl soknak, de ahogy az elején írtam is ezek nem lépések igazából, hanem testmozdítások, úgy lehet őket elképzelni, mint dinamikusan végrehajtott támadóállasokban történő előre haladás…

A harmadik kör erősítéshez már erős fújtatással érkeztünk, kénytelenek voltunk 1 perc szüntet tartani az első húzódzkodás előtt, hogy a légzésünk kicsit lassuljon. Ezúttal a fekvőtámaszokat seikenen\öklön végeztük vállszélességben, de más változtatás nem történt.

Az újabb erősítést követően végigcsináltuk az 5 alap formagyakorlatot (katát), mindegyiket kétszer. Egyszer úgy, hogy számoltam másodjára mindig számolás nélkül önállóan. Egy katát 35-40 mp alatt csinálunk meg és utána 20-25 mp pihenőt tartunk, így gyakorlatilag 1 perces ciklusokkal dolgozunk, ahol maximális intenzitású részek, pihenéssel váltakoznak.

A 10 kata után az utolsó erősítő blokk következett, amiben annyi volt a változás, hogy a fekvőtámaszokat széles tartással csináltuk. Ennél a negyedik, záró körnél már igencsak nehezére esett többeknek a gyakorlatok végrehajtása. A fontos ilyenkor az szerintem, hogy amennyit meg tudnak csinálni, azt szabályosan csinálják meg és utána a maradékot kis segítséggel fejezzék be. Gondolok itt olyanra, hogy húzódzkodás esetén a bordásfalról elrugaszkodik alulról, hogy könnyebb legyen felhúznia magát.

Az erősítés lezárása után még visszatértünk a katázáshoz és 2 magasabb szintű (hosszabb, bonyolultabb) formagyakorlatot csináltunk meg 2-2 alkalommal.

Ezt követően az edzés utolsó 15 percét nyújtással töltöttük. Ideális az edzést nyújtással zárni, mert ilyenkor lehet legjobban a bemelegedett, bejáratott izmokat a legbiztonságosabb nyújtani és a pulzus, szívverés, légzés normál mederbe történő visszatereléséhez is remek módszer. Ilyenkor egyéni és páros nyújtási gyakorlatokat is szoktunk végezni és igyekszünk az összes használt izmot megnyújtani. A nyújtás végére a szervezet megnyugszik, az izmok pedig hálásak lesznek, mert nem bemerevedett állapotban küldjük őket pihenőre.

Az edzés végén a srácok megerősítettek abban, hogy valóban remekül lehet karate edzéssel jó értelemben sokkolni a szervezetünket :)

Manapság egyre fontosabb az emberek számára, hogy jól nézzenek ki, jó testük legyen. Ez jórészt a filmeknek, sztároknak és a médiának köszönhető, mert manapság a karcsú sportos lányok és a kidolgozott izmokkal rendelkező kemény srácok számítanak trendinek.

Alapvetően az iránnyal nincsen semmi bajom, főleg azért nem, mert ésszerű keretek között ezzel egyúttal az egészségesebb életmód felé is elmozdultunk. Egyre többet esik szó a rendszeres mozgás és a változatos táplálkozás fontosságáról. Ezeken keresztül juthatunk el a kívánt testekhez, de ezzel egyidőben egészségesebbek is leszünk, hiszen a súlyfelesleg ledolgozása vagy a rendszeres sportolás önmagában igen jótékony hatással van az egészségünkre. Biztos mindenki hallotta már a régi mondást, miszerint „Ép testben, ép lélek” lakozik. Persze ez nem ennyire egyszerű, hiszen manapság sokan küzdenek a tökéletesnek tűnő testük mögött különböző önkép\testkép zavarokkal, de ez nem az én asztalom…

Egy erős test, egy fitt szervezet egész biztosan mindenkinek csak előnyére válik. Életkortól függő a fontossági sorrend, de az egészség, a csajozási\pasizási esélyek, az életminőség, az önbizalom, az önbecsülés és a magabiztosság is mind javul szerintem, ha valaki erősnek, fittnek érzi magát és elégedett a tükörképével.

Zsírégetés és alakformálás kapcsán annyi féle módszer van ahány féle edző, szakértő. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi mindent írnak a különböző cikkek, blogok, hányféle edzés létezik már. Felmerül a kérdés elég hamar szerintem mindenkiben, aki valamilyen sportot nem kimondottan ezek miatt kezdett el, hogy az, amit Ő csinál amúgy erre is jó-e…

A kérdés tehát az, hogy a karate jó testedző, testformáló eszköz-e?! Testedzés szempontjából a legfontosabb tényezők szerintem az erő, az állóképesség, a rugalmasság és a gyorsaság képzése. Ezek egyébként az egészségességünkhöz is nélkülözhetetlen testi és fizikai feltételek. A karate ezeket mind képes fejleszteni vagy szinten tartani, és ami még nagyon fontos, hogy bármilyen korban, bármilyen edzettségi szintről indulva. A külső szemlélő számára ezek közül az erőfejlesztés az, ami leghamarabb feltűnik, de a gyakorló számára az állóképesség javulása talán még hamarabb érzékelhető. Ahogy javul az állóképességünk egyre több edzésmunkát tudunk hatékonyan végezni, ez pedig javítja az erő- és gyorsaságfejlesztést is egy csapásra.

A karate edzéseken kisebb szünetekkel gyakorlatilag folyamatos munka zajlik, aminek köszönhetően a szívverés, pulzus folyamatosan emelt szinten van, hamar megindul egy folyamatos izzadás és megfelelő idő elteltével beindul a zsírégetés is. Az állóképesség javulása elég automatikus, hiszen ha ennek a folyamatos munkának valaki egy héten többször nekifut és dolgozik rajta, egyre jobban fogja bírni. Erőfejlesztés terén is hamar lehet eredményt elérni, mert a karate rengeteg izomcsoportot mozgat meg egyszerre statikus és dinamikus módon is. A gyorsaság és a rugalmasság fejlesztése már egy macerásabb folyamat, de idővel mindkettőn lehet komoly javulást elérni.

A megfelelő állóképesség és erőnlét elérésének érdekében minden szeptembert és minden januárt meg szoktunk „nyomni” erősítő és állóképesség fejlesztő gyakorlatokkal. Ez a hagyomány a sulis időszakból, a téli, illetve nyári szünetek pusztító\puhító hatásai miatt alakult ki, mert régen a tanítási szünetekben nem edzettünk rendszeresen és bizony elpuhultunk, főleg egy hosszabb nyári kihagyás alatt. Ezekben az időszakokban a karate edzésünk rengeteg erősítést (fekvőtámaszok, húzódzkodás, felülés és hátizom, valamint guggolások, kitörések) és sok állóképességi munkát (ugrókötelezés, futás sprintekkel, egyéb ugró gyakorlatok) tartalmaznak és a karate munka is jellemzően alaptechnikákra és mennyiségi munkára épül. A cél az állóképesség visszaépítése és az izomzat újrahangolása ilyenkor. A fentebb említett gyakorlatok egyébként aztán egész évben hasznos részét képezhetik az edzéseknek, persze más aránnyal, mint a korai stádiumban.

Az utóbbi években egyre többet találkozom az úgynevezett „HIIT- High Intensity Interval Training” edzésmódszerrel, aminek a lényege az, hogy nagy intenzitású rövid ideig tartó gyakorlatokat váltogatnak rövid pihenő fázisokkal. Több cikket is olvastam mostanában, miszerint ez a legjobb zsírégető edzésmódszer. Azzal magyarázzák, hogy a maximális erőbedobással végzett gyakorlatoknak köszönhetően az izomzat és a szervezet „sokkot” kap és hosszú órákkal az edzést követően is fokozott állapotban tartja az izomzatot, anyagcserét, ez pedig nagyobb mértékben járul hozzá a zsírégetéshez, súlyveszteséghez, mint egy közepes intenzitással végzett hosszabb ideig tartó kardió edzés. A normál kardió edzés esetében ugyanis a zsírégetés csak körülbelül 30 perc munkavégzés után indul be és az edzés végeztével nagyjából abba is marad. Rengeteg féle HIIT gyakorlat van, rengeteg féle módon lehet HIIT elemeket beépíteni szinte bármilyen edzésbe.

A karate edzésekben egyfelől alapból vannak szerintem kvázi HIIT elemek, másfelől remekül lehet különböző gyakorlatokat integrálni. Eleve minden technika teljes erőkifejtéssel rövid ideig tart, legyen szó ütésről, rúgásról vagy blokkolásról. A formagyakorlatokat, amikor egymás után hajtjuk végre egy az egyben HIIT jellegű edzést végzünk, hiszen 35-50mp közötti időtartamon keresztül teljes erőkifejtéssel dolgozunk, majd utána a gyakorlat végeztével a következő megkezdéséig pihenünk. Az edzésekbe ugráló kötelezést vagy más ugró gyakorlatokat szinte bárhova be lehet illeszteni, ezeket pedig remekül lehet 30\60mp-es munkavégzésekre és szünetekre törni. Négyütemű fekvőtámaszt, sima fekvőtámaszt és számos gyakorlatot lehet remekül betenni a „karatés blokkok” közé. Ezeken túl nagyon hatékonyan lehet boxzsákra, pontkesztyűkre vagy pajzsokra is olyan gyakorlatokat végezni, amik a HIIT-nek megfelelő időkorlátokkal vannak megtörve. Mindezek együttes alkalmazásával roppant megerőltető és a szervezet számára jó értelemben sokkoló edzéseket lehet kialakítani, amik nagymértékben hozzájárulhatnak a kívánt erős, egészséges test eléréséhez.

Az eredmények szempontjából persze nagyon fontos, hogy egy héten hány edzésre jut időnk, illetve, hogy az edzések mellett milyen étrendet alkalmazunk. Ideális esetben egy héten legalább 3-szor, de inkább 4-szer kellene valamilyen edzést végeznünk és folyamatosan kellene a megfelelő étrenddel foglalkozni. Ez alatt nem szigorú kalóriaszámolgatós, táblázatban elkészített étrendre gondolok feltétlenül, de jó ha észben tartjuk, hogy ha mondjuk nyáron minden második nap benyomunk 2-3 gombóc fagyit és legurítunk 1-2 sört akkor bizony iszonyatosan sokat kell ahhoz edzeni, hogy ne plusz kilókkal zárjuk a nyári szezont :)

Múlt héten nyaralni voltam és több olyan szituáció is volt, ami kapcsán eszembe jutott mennyire fontos is az időzítés a mindennapokban, csakúgy, mint a karatéban. Az egri vár belső kertjében, ahogy ott ücsörögtünk éppen, bekanyarodott egy komplett old-timer show. Lehet erre azt is mondani, hogy szerencse, de én azt mondom időzítés, timing… jókor voltunk a jó helyen.

A hét folyamán más látnivalók környékén is többször voltunk épp a megfelelő időben, a megfelelő helyen. Szokták azt mondani, hogy az élethez egy jó adag szerencse is kell, de azt is szokták mondani, hogy annak van szerencséje rendszeresen, aki ezért keményen dolgozik. Hiszem azt, hogy ha az ember keményen edz vagy keményen tanul, akkor jobb eséllyel lesz szerencséje egy versenyen vagy vizsgán. Ha ilyen oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor a szerencse nem is annyira ad hoc jellegű. Lehet arról van inkább szó, hogy folyamatosan készülnünk kell, képeznünk kell magunkat és jókor jó helyeken feltűnni és megragadni a kínálkozó alkalmakat. Erre aztán egy kívülálló könnyedén mondhatja, hogy „csak” szerencsénk volt.

Hozok egy nagyon egyszerű hétköznapi példát. Képzeljük el, ahogy egy fiatal srác vagy lány egy társaságban belecsöppen egy beszélgetésbe. Kiderül róla, hogy elvégzett egy egyetemet, beszél 1-2 nyelven folyékonyan, rendszeresen sportol, ami miatt remek teherbírása van és kitartó. Kiderül esetleg az is, hogy a jelenlegi munkája nem ad megfelelő kihívást számára, sokkal többet is szívesen vállalna. A beszélgetés végén a társaság egyik tagja elhívja egy állásinterjúra a cégéhez, aminek a végén kap egy állásajánlatot. Jobb munka, nagyobb kihívás, nagyobb felelősség és természetesen több pénz. Szerencséje volt? Én nem hiszem. Keményen dolgozott, szakmát, képesítést szerzett, megtanult egyéb olyan dolgokat, amik segítik az előre jutását, mint például a nyelvek vagy a kitartás, munkamorál és utána jókor volt jó helyen, ahol a tudása és felkészültsége miatt, egy társaságban fel mert szólalni, olyan módon bemutatni magát ami kapcsán valaki felfigyelt rá. Utána egy felvételi során pedig bizonyította rátermettségét és végül kapott egy jó lehetőséget. Ez több, mint szerencse és szerintem az élet legtöbb területén működőképes modell. Minden ember, aki a szamárlétrát végigjárva lett vezető vagy jó beosztású munkatárs csak szerencsés lenne? A komoly sikereket elérő sportolót csak a szerencse választaná el a gyengébb eredményekkel rendelkező ellenfelétől?

Szerintem nem! Alapos felkészülés, jó időzítés és utána erős teljesítmény.

Ez az egész gondolatmenet remekül átültethető szerintem a karatéra is, illetve a karate remekül felkészítheti az embert erre a szemléletre. A karate alapja a gyakorlás, a folyamatos felkészülés. Mesterünk szokta mondani, hogy a karatéd olyan, mint egy forrásban lévő edény víz… ha nem táplálod a tüzet alatta, kihűl.

Az időzítés a karatéban nagyon fontos elem és több területre is kihat. Már az alapvető technikák során is fontos például a kéz- és lábtechnikák helyes időzítése, azok összehangolása a testmozdulással (lépéssel). A megfelelő légzés is kritikus és végső soron ez is egyfajta időzítés. A formagyakorlatok (kata) során is folyamatosan figyelni kell az összhangra, a helyes sorrendre és a gyakorlatok ritmusára.

A küzdelem/kumite során a 4 alapvető elem (reakció, időzítés, távolság, kontroll) egyike. Ez a 4 elem együttesen szükséges egy jó támadáshoz, ellentámadáshoz, bármelyik hiánya problémákhoz vagy sikertelenséghez vezethet. Ezúttal most csak az időzítést emelném ki a sorból. Az időzítés alapjaiban képes eldönteni, hogy képesek leszünk-e sikert elérni. Ha nem jó időzítéssel akarunk blokkolni egy támadást, előfordulhat, hogy már nem fogjuk tudni megfelelő módon elvédeni a technikát és megütnek vagy megrúgnak bennünket. Sérülés is előfordulhat egy rosszul időzített blokkolás miatt, ha például egy erős rúgást egy későn érkező kéztechnikával akarunk blokkolni. Ha sikerült a védekezésünket jól időzíteni, akkor még csak az út felét tettük meg, ugyanis minden védekezést kell, hogy egy ellentámadás kövessen. Ezt az ellentámadást is jól kell időzíteni, hogy még a támadó új támadása vagy visszavonulása előtt célt érhessünk és lezárhassuk a küzdelmet. Ha mi magunk támadunk, akkor szintén roppant fontos, hogy megfelelő időben indítsuk el a technikáinkat, hiszen ha sokat várunk, több időt adunk a védekező félnek a felkészülésre, elmozdulásra vagy esetleg egy közbe támadásra, míg egy elhamarkodott támadás szintén „végzetes” lehet.

Az időzítés nagyon fontos lehet egy versenyre történő felkészülésnél is. Minden sportágban nagy hangsúlyt fektetnek a formaidőzítésre (verseny pillanatában legyen a legjobb állapotban a versenyző) a sportolók, edzők, amit most az olimpia kapcsán is lehet látni, hallani. Hogyan fordulhat elő, hogy valaki a saját legjobb idejétől/formájától elmarad egy ekkora versenyen? Elég egyértelmű válasz lehet egy rosszul sikerült „formahangolás”. Ha nem sikerül kellőképpen felpörgetni a versenyzőt lehet még „álmos” lesz, de ha a felkészülés során túl lett hajtva, lehet már fáradtan fog tudni csak szerepelni. A sportpszichológiai részébe a kudarcoknak nem mennék bele, mert nem értek hozzá és nem is témám. Amikor még évi 5-6 versenyre jártunk mi is klubszinten akkor igen komolyan felépített terv alapján vágtunk neki egy-egy versenyszezonnak. Fontos volt, hogy a régiós versenyeken elég jól szerepeljünk ahhoz, hogy bejussunk az országos bajnokságra, de a legjobb formánkat az OB-ra kellett belőni. 

Ha jó volt a felkészülés, jól sikerült az időzítés akkor szinte magától jön/jöhet az erős teljesítmény. Lehet ez egy verseny, egy övvizsga vagy akár az utcán egy önvédelmi szituáció. Ugyan így az életben is szerintem, ha megfelelő a felkészültség és sikerül jókor jó helyen lennünk olyan lehetőséget teremthetünk magunknak, amiért utána érdemes folyamatosan teljesíteni. Ha pedig folyamatos a teljesítés és a készülés, sorra érkezhetnek a lehetőségek is és mi tudunk dönteni arról, melyiket ragadjuk meg és melyiket engedjük el.

Álmodozni a lehetőségről kevés, mert ha nem dolgozol, készülsz, akkor nem fogod tudni megragadni azt, amikor szembe jön. Ha nem vagy elég laza és nem elég erősek a láb, törzs izmaid nem fogod tudni egy szép fejrúgással meglepni az ellenfeledet akkor sem, ha le van engedve a keze és láthatóan nem érzi a veszélyt. :)

Ez egy elég nehéz kérdés számomra, mert bár van egy elég jó definícióm rá, az mégis kicsit üres valahogy. Lehet azért, mert nem annyira modern vagy azért, mert a mi kultúránk nagy mértékben eltér attól a kultúrától ahol kialakult ez anno. 

A Karate szó azt jelenti, hogy üres kéz. Eredetileg kínai kéznek írták, de később megváltoztatták és azóta is az üres kéz az elfogadott jelentése, írásjele. A kínai kéz arra utal, hogy Kínából hozták be Okinawára a mai karate ősét. A Do azt jelenti, hogy út. Út a teljességhez, út a tökéletességhez. A Karate-Do együtt egy életformát jelent, melynek keretében a tökéletességet keressük a Karate technikák gyakorlásával és a szellemi elmélyüléssel egyetemben.

Szép kerek, jól is hangzik, de valahogy mégse igazán érthető a modern nyugati (vagy esetünkben nem is annyira nyugati :) ) ember számára szerintem. Arról már nem is beszélve, hogy egy gyerek vagy fiatal srác\lány számára mennyire dekódolhatatlan ez a definíció. Nagyon szépen hangzik az út a teljességhez vagy az út a tökéletességhez, de van ennek a mai világban relevanciája? Amikor a suliban a legtöbben épp átcsúszni szeretnének csak, amikor az egyetemen mindennek örülünk ami görbül, amikor nagyon sokan kicsit se szeretik a munkájukat és szükséges rosszként tekintenek rá? Azt gondolom, hogy mégis van értelme ezzel foglalkozni, mert egyre nagyobb figyelmet kap az egészséges életmód, a jó alak\kidolgozott izomzat manapság. Ezekkel a trendekkel tulajdonképpen valami hasonlót keresnek az emberek szerintem, mégha nem is önszántukból teljesen tudatosan, hanem sokszor a média hatására.

Az évek során kialakult egy saját Karate-Do értelmezésem is. Az teljesen biztos, hogy számomra ez már életforma, el se tudom képzelni az életemet karate nélkül, viszont tartalommal az tölti meg, amit az edzés, a karate ad nekem. Nem a teljesség vagy a tökéletesség lebeg a szemem előtt mikor elindulok az edzésre, hanem az amit a soron következő másfél óra adni fog számomra.

Az edzéseken teljesen ki tudok kapcsolni, teljesen el tudom engedni a mindennapi problémákat és edzés végére bár a testem elfárad, mégis feltöltődök és megnyugszom. Ez a rohanó mindennapjainkban igen nagy fegyvertény szerintem. Sokáig észre se vettem ezt a fajta jótékony hatását az edzéseknek, valószínűleg azért, mert nem igazán volt mit kizárni, "kidolgozni" magamból. Egyetem alatt az első vizsgaidőszak körül érkezett a felismerés, amikor az egész napos tanulás után (mert ugye a vizsgákat jó közelre fel kellett venni, hogy bulizni is lehessen a vizsgaidőszak végén) a zombi-ból, aki lement edzésre másfél óra múlva ismét ember lett és addig legalább nem a tananyagon kattogott az agyam. Aztán ez a hatás csak felerősödött, miután főállásban dolgozni kezdtem.

Ha az ember eljut arra a pontra amikor már az alap karate technikákat meg tudja csinálni utána következhet az a fázis amikor egy-egy mozdulatot el tud kezdeni tökéletesíteni. Amikor az embernek a teljes testére figyelnie kell, végig kell követnie a mozdulatot fejben is az elejétől a végéig, akkor tud igazán kikapcsolni minden más problémát, gondolatot. Biztos vagyok benne, hogy más sportágakban is meg lehet találni ezt, de bizonyossággal én csak a karatéról tudom ezt kijelenteni, máshol nem sikerült megtalálnom még ezt az állapotot. 

 Az edzéseknek nagyon fontos eredménye már egészen kicsi korom óta, hogy elfáradok a végére. Ennek eleinte leginkább a szüleim örültek, de manapság már én is tudom értékelni a jóleső fáradtság érzését mondjuk egy edzőtábor utolsó edzése után vagy egy fárasztó hét végén. Fontos azonban, hogy nem céltalan elfáradásról van szó. Folyamatos fejlődés, egyre keményebb edzésmunka, aminek az eredménye végül a fáradtság, de a javulás, erősödés is. Minden edzésen úgy próbálok dolgozni, hogy valamiben egy kicsit jobb legyek. Az ember végső soron saját magával küzd egész életében, amellett persze, hogy folyamatosan akad külső ellenfél vagy akár ellenség is mindig. 

A másik nagyon fontos ösztönző a társaság, akikkel együtt edzek és akikkel edzés után közösen átbeszéljük a dolgainkat és legurítunk némi izotóniás sportitalt vagy inkább sört :) Az edzés végére kitisztul az ember feje és a beszélgetés végén egy jóleső vidámsággal indulhat haza.

Nekem tehát a Karate-Do kikapcsolódást, saját magam folyamatos fejlesztését és jó társaságot jelent! Ez pedig szerintem bárkinek fontos és hasznos lehet.

Azt próbálom kicsit körbejárni, megvilágítani, hogy miért érdemes elkezdeni, gyakorolni a karatét. Természetesen minden ember, gyerek más és más, de ezzel együtt vannak alapigazságok, amik mindenki számára hasznossá tehetik a karatét.

Ahogy már említettem én elég verekedős, aktív (sokak szerint agresszív és vad) kis srác voltam, így a szüleim számára a legfontosabb szempont a gyerek elfárasztása és némi fegyelem, önuralom kialakítása volt a suli elején. Biztosan vannak olyan gyerekek, akiket pedig ezzel próbálnak rávenni a mozgásra és esetleg arra, hogy ne hagyja másoknak, hogy bántsák őket. Hasonlóképpen idősebb korban is lehet, hogy valaki önvédelmet szeretne tanulni, míg akadhat olyan kezdő is, aki erősödni, fogyni szeretne. Az a szép a karatéban, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amitől, amiért érdemes belevágni és csinálnia.

A következőekben igyekszem összeszedni azokat az előnyöket, amikre számíthat bárki, aki elkezd karatézni...persze nem az első hónap után fognak jelentkezni a pozitív hatások.

1. Erőnlét, alakformálás

A shotokan karate 50%-ban kéz és 50%-ban lábtechnikákat használ és igen mély alapállásokkal, sok testmozdulással (lépés, ugrás, szökkenés) "operál". Ennek megfelelően a teljes testet komolyan átmozgatja, rengeteg izmot használ, aminek köszönhetően hamar megerősíti az egész testet. Természetesen a karate technikák erős végrehajtásához szükségeltetik némi célirányos hagyományos erősítés is, de ezeket szerencsére remekül bele lehet integrálni az edzésprogramba. Az edzéseken apró szünetekkel folyamatos munka zajlik, folyamatosan emelt pulzus mellett, így komoly mennyiségű kalóriát el lehet égetni. Ha valaki rendszeresen jár edzeni és emellett a táplálkozására is odafigyel az alakformálása gyorsan látványos lehet.

2. Önbizalom, magabiztosság

Aki huzamos időn keresztül keményen edz szépen lassan rájön, hogy bármire képes lehet, ha eléggé akarja és megdolgozik érte. Ez és a megszerzett tudás magas fokú önbizalmat ad egy idő után a karatét gyakorlók számára. Ahogy az önvédelem terén is használható tudásra tesz szert valaki ez az önbizalom tovább erősödik. Az önbizalom és a jó megjelenés pedig egyenes út a magabiztossághoz. Ha valaki fizikailag és szellemileg is jó állapotban van a folyamatos edzéseknek köszönhetően magabiztosan nézhet szembe az útjába kerülő akadályokkal. 

3. Egészség

Írtam már, hogy a fizikai állapotán bárki könnyen javíthat ha elkezd karate edzésekre járni. Hamar erősebb lesz az ember és idővel az izmai és az ízületei is lazábbak lesznek, köszönhetően a tágabb mozgástartomány használatának és az edzések során végzett lazítási és nyújtási gyakorlatoknak. A tágabb mozgástartomány alatt azt értem, hogy a karate edzés során sokkal nagyobb, hosszabb mozdulatokat végzünk, mint a mindennapokban és a kezünket, lábunkat olyan módon használjuk ahogy napközben nem. Az ízületi és izom lazaság roppant fontos a kor előrehaladtával, nagyban meghosszabbítja a minőségi, aktív életet egy megfelelően erős vázizomzattal egyetemben. Mindenki meglepődve figyeli az idős karate mestereket, akik korukat meghazudtoló módon tudnak mozogni...érdemes elgondolkodni, hogy vajon minek köszönhető ez. Természetesen a folyamatos karate gyakorlásnak. Az A.J.K.A. International Karate Szövetség (melynek a mi klubunk is részese) európai fő instruktora Sensei Sáfár László a napokban töltötte a 79. életévét, de hihetetlen vitalitás jellemzi a mai napig. Az edzéseken az összes feladatot Ő mutatja be még mindig és az edzésen kívül is meglepő fiatalossággal mozog.

4. Önvédelem

Az önvédelem a karate alapvető része, hiszen annak idején emiatt hozták létre. Manapság is fontos, sőt egyre fontosabb, hogy az ember (legyen nő vagy férfi) képes legyen magát megvédeni. Gyermekek esetében is fontos, hogy képes legyen kiállni magáért ne tudják az iskolában mások bántani. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az önvédelem nem a verekedésnél kezdődik. Ha valakinek jó kiállása van, látszik rajta, hogy magabiztos az eleve sokkal kisebb eséllyel kerül verekedés közelébe. Sok esetben a kötekedő, balhét keresők a náluk gyengébbet szemelik ki és ha esetleg meg is közelítik az embert, egy határozott fellépés sokszor csírájában elfojthat egy konfliktust. A korábbiak alapján látszik már talán, hogy egy gyakorló karatés jó eséllyel verekedés nélkül is el tudja kerülni a nem kívánatos helyzeteket. Amennyiben ez nem sikerül akkor ott van a fegyver szó szerint kéznél, illetve lábnál a karatéka számára. Ha valaki megfelelő módon, elegendő ideig gyakorolja a karate mozdulatokat, mozdulásokat képes lehet megvédeni saját magát és esetleg maga körül másokat is. Ha pedig nagyon nagy a túlerő könnyedén kereket oldhat remek állóképességének köszönhetően :)

5. Önuralom, önfegyelem, tisztelet

Ez nagyon fontos fejlesztendő terület lehet gyermekeknél, mint ahogy volt nálam is annak idején, de felnőtt korban is nagyon hasznos lehet ezen képességeket fejleszteni. A gyerekeknek remekül tud segíteni a tanórák "végigülésében", a fókuszált tanulásban és szociális kapcsolataikban. A felnőttek számára munkahelyükön vagy akár gyermekeikkel szemben lehet roppant fontos az önuralmuk megtartása. Aki képes saját magán uralkodni nagy előnnyel indulhat az életben. Aki tudja mennyire keményen kellett edzeni vagy tanulnia egy övfokozat vagy osztályzat esetleg munka eléréséhez sokkal jobban fogja tudni becsüli, tisztelni azt, aki előtte áll az edzésen a sorban vagy a munkahelyén a ranglétrán vagy az iskolában oktatni próbálja. Minden edzés után elismétlünk 5 szót: Jellem, Becsület, Akarat, Önuralom, Tisztelet. Aki képes ezen 5 szó mentén élni és ezeket szem előtt tartani különb lehet az élet minden területén, mint a versenytársai, ellenfelei.

6. Társaság, barátok

Az ember életében sokféle közösségnek részesévé válik, de aránylag kevés olyan akad ezek közül, amit saját maga választhat meg szabadon. A családba beleszületünk, az iskolát először szüleink választják nekünk, később mi magunknak, de osztálytársainkat, csoporttársainkat már nem választhatjuk meg. A munkahelyünket megint kiválaszthatjuk, de a munkatársaikon nehezen tudunk változtatni. Egy sport közösség sokkal kevésbé kötött, oda az ember önszántából jár, így sokkal inkább megteheti, hogy olyan helyet, olyan társaságot választ magának, ahol jól érzi magát. Emiatt tud remek hangulat lenni egy jól működő klubban, emiatt tudnak barátságok kialakulni edzés kapcsán. Ahogy már említettem, a karate szerintem remek csapatformáló eszköz, én az évek alatt számos barátra tettem szert itthon és külföldön egyaránt.